A levegő páratartalma nagyon befolyásolja az egészségi állapotot. A fűtési szezonban a radiátorok és az elektromos fűtőberendezések légáramai könyörtelenül kiszárítják a száraz levegőt. Nehéz ilyen atmoszférában lenni, nehéz lélegezni, és szinte lehetetlen dolgozni, egyetértenek? A megfázott és allergiás emberek még jobban szenvednek, mivel a légutak és a szem irritált nyálkahártya felülete nagyon érzékeny lesz a levegő minőségére.
Szerencsére ezeket a problémákat ergonómikus párásítóval lehet megoldani, amely gyorsan pótolja a mikroklímában hiányzó nedvességmennyiséget. Mint minden berendezéshez, ez az eszköz is felelősségteljes karbantartást igényel. A készülékhez kiváló minőségű és megfelelő víz nem csak meghosszabbítja élettartamát, hanem kedvezően befolyásolja a háztartások egészségét is.
Ebben az anyagban elmondjuk Önnek, hogy milyen vizet kell betölteni a párásítóval, megvizsgáljuk ennek a technikának a változatát és működésének alapelveit, és megtudjuk, hogyan lehet önállóan elkészíteni egy elfogadható folyadékot az otthon utántöltéshez.
Miért fontos a páratartalom mutatója?
A páratartalom a beltéri levegő egyik legfontosabb jellemzője. Az egészségügyi előírások szerint a meleg évszakban a helyiségben a megengedett relatív páratartalom 30–60%, hidegben– 30–45%.
Gyermekek számára az orvosok azt javasolják, hogy ezt az értéket 50–60% -ra emeljék, mivel egy fiatal fejlődő szervezet érzékenyebb a levegő paramétereire. Javasoljuk, hogy ismerkedjen meg a csecsemőnedvesítő előnyeivel és hátrányaival.
A nedvességmérők mérésére egy speciális eszközt használnak - egy nedvességmérőt. Háztartási használatra való beszerzése azonban nem teljesen ajánlott. Sokkal jövedelmezőbb vásárlás egy vezeték nélküli meteorológiai állomás, amely a levegő hőmérséklete és a légköri nyomás mellett a relatív páratartalom szintjét is mutatja. A fejlett modellek nem csak az otthoni időjárási viszonyokról jelennek meg információk, hanem a szoba mikroklímáját is elemzik
A páratartalom szintje egyértelműen tükröződik a test állapotában:
- A túl száraz levegő társul a hosszú távú légúti betegségekhez.- A kimerült nyálkahártya felület nem képes ellenállni a vírusos vagy bakteriális fertőzéseknek. Ezért a gyógyulási folyamat késik, és a nem kívánatos tünetek, például orrfolyás és köhögés, még erősebbek.
- Az alacsony páratartalom megnehezíti a légzést. Az oxigén hiánya miatt szédülés és egyéb betegségek léphetnek fel. Rendkívül nehéz az ilyen légkörben végzett munkára összpontosítani.
- A bőr és a haj először szenved a száraz levegőtől, és elveszíti saját nedvességüket. A szem felülete szintén kiszivárgott, ami kényelmetlenné teszi az embert.
Ezenkívül a száraz levegő károsíthatja a fából készült bútorokat, a különféle dekorációs anyagokat, a hangszereket és káros hatással lehet a beltéri növényekre. A fűtőberendezések intenzív működése során a páratartalom legalább 20% -ra csökken. Ezeknek a problémáknak a elkerülése érdekében meg kell vásárolnia egy megfelelő légnedvesítő modellt, és minőségi vizet kell önteni bele.
Módszerek a páratartalom ellenőrzésére
A legjobb módszer az ellenőrzésre, ha használja higrométer vagy meteorológiai állomásinformációk olvasása és beltérben.
Ha azonban ilyen módszer nem áll rendelkezésre, a páratartalom szinte a szokásos módon kiszámítható szemüveg vízzel.
A páratartalom egy üveg segítségével történő ellenőrzésének módszere nem ad konkrét százalékokat. Ilyen módon azonban egyértelműen kiderítheti, hogy a helyiség mikroklímája elég nedves-e
Az üvegpoharat hideg vízzel kell feltölteni és hűteni kell úgy, hogy a folyadék hőmérséklete körülbelül 3-5 Celsius fokra csökkenjen. Ezután a kapacitást a radiátoroktól a lehető legnagyobb távolságra helyezik a helyiségbe.
Ha az üveget kondenzáció borítja, amely öt percen belül kiszárad, a helyiség páratartalmát alacsonynak tekintik. Az átlagos páratartalom szerint az üveg falán még öt perc elteltével megmarad a páralecsapódás. Ha az üveget apró patakok és cseppek borítják, a helyiség páratartalma megnő, akkor nem kell légnedvesítőt vásárolnia.
A párásítók típusai és működése
A gyártók rendkívül ergonomikus és funkcionális modelleket kínálnak, amelyek kissé eltérő elveken működnek. Az, hogy pontosan mit kell önteni a légnedvesítőbe, alapvetően a technológia sokféleségétől függ. Most a piacon többféle ilyen eszköz létezik.
1. nézet - gőznedvesítők
A gőznedvesítők a természetes fűtési folyamatokkal elpárologtatják a vizet. A folyadékot forraljuk, majd gőzzé alakítjuk.
Ezek azonban a leghatékonyabb modellek, és nem vannak bizonyos hátrányok, köztük a következők:
- magas energiafogyasztás;
- a nedvesség szintjének ellenőrzése.
Néhány módosítás azonban még inhalálóként is használható, ha egy speciális fúvóka van a készletben.
A párologtató működésének elvét a fenti ábra mutatja. A kivitelben külön olajrekesz is rendelkezésre áll. Ez lehetővé teszi, hogy a levegőt nemcsak párásá, hanem illatossá is tegye. Ezenkívül néhány illóolaj, például a teafa antibakteriális tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek semlegesítik a kórokozókat a levegőben
Az ilyen párásító jelentős előnye az, hogy a készülék vízigényével szemben alacsony követelményeket támasztanak, mivel minden tiszta folyadék alkalmas: artéziás, rugós, ásványmentesített vagy desztillált. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a keletkező gőzt emberek belélegzik, ezért ne öntsön tiszta vizet a közös vízellátásból a párásítóba.
2. nézet - Párásítók
A hagyományos hideg típusú párásítóknak speciális patronokra van szükségük, amelyek a megtisztított levegőt a szükséges nedvességgel telítik. Az ilyen modellek folyadékkal vannak feltöltve, amelyet a beépített ventilátor a tisztítóegységen hajt át.
A patronok rendkívül hajlamosak eltömődésre, ezért desztillált vizet kell használni, szennyeződésektől mentes.
Az ábra egy hideg típusú párásító berendezést mutat. A fő alkotóelemeken kívül az eszköz felszerelhető levegő-ionizátorral, kiegészítő antibakteriális szűrővel vagy akár egy ultraibolya lámpával, amely a mikroorganizmusok ellen is küzd
A patront azonban továbbra is rendszeresen cserélni kell: átlagosan legalább negyedévente frissítik. Ha nem használ desztillátumot, akkor a patron részlegesen eltávolítja a nehézfémek sóinak szennyeződéseit, és lágyabbá teszi a vizet, azonban gyorsabban használhatatlanná válik.
3. nézet - Ultrahangos párásítók
Az ultrahangos modellek a speciális membrán mechanikai rezgései miatt nedvességet termelnek. Az egységbe belépő víz apró részecskékre oszlik, amelyeket a ventilátor által generált légáram elvezet.Az eljárást hevítés nélkül hajtjuk végre, azonban a folyadékban lévő szennyeződéseket a vízzel együtt frakciókra osztják.
Ezért, bár az ultrahangos párásító berendezés rendkívül kényelmes és eredményes, a készülék továbbra is a legérzékenyebb a vízminőségre. Csak egy olyan desztillátum használható, amely nem tartalmaz ásványokat vagy nem kívánt fémeket.
Részletesebben, az ultrahangos párásítók tulajdonságait, előnyeit és hátrányait ebben az anyagban vizsgáltuk.
Az ábra egy ultrahangos párásító szerkezetét mutatja. A membránon kívül az eszköz további patronokkal és durva vízszűrőkkel is rendelkezik, amelyek növelik a generált gőz minőségét
A legeredményesebb és a legigényesebb a vízre permetező nedvesítők, amelyek egyszerűen a legkisebb vízcseppet permetezik a levegőbe. Bármilyen tisztított víz megfelelő számukra, de ne felejtsük el a tulajdonságait, mivel a mikrocseppek a tüdőbe esnek.
Egy másik típusú párásító eszköz a légtisztító funkcióval rendelkező berendezés. A következő cikkben többet beszéltünk a párásító-tisztítószerekről.
Párásító vízszükséglet
Amint az a fentiekből világossá válik, az adott nedvesítő számára megfelelő víz tisztítási és ásványtalanítási foka a víz típusától függ. A gyártók leggyakrabban ezt az információt jelzik az eszköz útlevélében vagy az útmutatásban.
Ha azonban szokásos palackozott vizet kell injektálni az eszközbe, akkor érdemes megjegyezni, hogy részecskéi szinte változatlanul jutnak a testbe. Rossz folyadékminőséggel ez egészségügyi problémákat okozhat.
A víznek sok mutatója van, de a párásító számára a legkeményebb a keménység.
Kétféle vízkeménység létezik:
- ideiglenes magnézium- és karbonátsók jelenlétével jellemezhető;
- állandó - nem-karbonát, például kloridok vagy szulfátok jelenléte.
Forrás közben magas ideiglenes keménységű víz karbonát-só csapadékot képez. Ezt figyeljük meg az edények felületén és az elektromos vízforralókban hosszantartó használat után.
Az edényekre jellemző skála a túlzottan kemény víz fő mutatója. Természetesen nem érdemes ilyen nedvesítő folyadékot használni.
A víz lágysága közvetlenül függ a víz ideiglenes keménységétől. Az állandó keménység vagy a meszesedés már jelzi a folyadék mineralizációjának fokát és jellemzi az ivóvíz tulajdonságait.
Az ideiglenes keménység részleges csökkentése forrással vagy fagyasztással történhet. Ezenkívül a magas hőmérséklet elpusztítja a vírusokat és a kórokozókat. Ha azonban a párásítóhoz ásványmentesített vízre van szükség, az egyszerű forralás nem segít.
A vízkeménységet keménységi fokban kell kiszámítani ° W (° W = 1 mEq / L = 1/2 mol / m3):
- puha 2 ° W-ig terjedő mutatókkal rendelkezik;
- közepes kemény - 2-10 ° W;
- kemény - több mint 10 ° W.
A vízellátás központi forrásából származó víz normál vízkeménysége nem haladhatja meg a 7 ° F-ot, bizonyos esetekben - 10 ° F. Azonban már a 4-5 ° W-os szint mellett a felhasználók megfigyelik a skálát az edényeken, egy filmet a frissen főzött tea felületén, foltokat az edényeken stb.
Ezért a kategorikus vizet nem szabad önteni még a párásítóba is, amely nem desztillált víz használatát teszi lehetővé. Bármely párásító számára a legjobb megoldás a desztillátum.
A desztillátum előállításának jellemzői
Annak elkerülése érdekében, hogy folyamatosan vásároljon desztillált vizet háztartási légnedvesítő számára, elkészítheti azt. Egy ilyen desztillátum minden típusú párásítóhoz alkalmas, és háztartások számára teljesen biztonságos.
A folyamat azonban meglehetősen hosszadalmas, és nem teszi lehetővé egyidejűleg túl sok folyadék felvételét.
A víz otthon történő lepárlásához nincs szükség speciális készülék használatára. A konkáv fedéllel készült serpenyő tökéletes erre a célra.
Először a vizet 6-8 órán át meg kell védeni. Ez idő alatt az illékony szennyeződések, például a hidrogén-szulfid és a klór természetesen eltávolodnak, és a nehézfémek sói elsüllyednek a használt edények aljára. Ezt az alsó folyadékréteget kell gondosan szivattyúzni egy csővel, a víz kb.
Ezután a víz készen áll a lepárlási folyamatra, amelyet a következő módon hajtanak végre:
- Egy zománcozott serpenyőben, amelynek térfogata kétszerese az előkészített folyadék térfogatának, öntsük a leülepedett vizet.
- A víz felszíne felett rács van rögzítve, amelyre a desztillátum gyűjtésére szolgáló tartály van felszerelve.
- Az edényt konkáv fedő borítja, míg a fedél kupola a gyűjtőedény felé irányul.
- Ezután megkezdődik a párolgási folyamat. Forrás után a vizet gőzzé alakítják, amely a fedél felületén leülepedve ismét vízré válik és egy előkészített edénybe folyik.
A desztillációs folyamat felgyorsítása érdekében jobb, ha a fedél felületét állandóan lehűtjük.
A jég kiválóan alkalmas a fedél hűtésére. A hideg felülettel való érintkezés után a gőz gyorsan tisztított vízré alakul
Az elkészítés után a desztillált vizet lehűtni és fagyasztani kell. A folyadék egy részét, amely nem fagy le, használat előtt le kell engedni.
Hogyan adjunk vizet a párásítóhoz?
A párásítót mindig feltöltik vízzel, a készülék használati útmutatójának megfelelően. Ha a berendezéshez tartozó dokumentumok elvesznek, a hálózaton vagy a gyártó hivatalos weboldalán megkeresheti a szükséges információkat.
Vannak azonban általános elvek a víz cseréjéhez az eszközben, amelyeket minden tulajdonosnak be kell tartania:
- A tartályban maradt folyadékot teljesen le kell engedni.
- A víztartályt alaposan megtisztítják és mosják.
- Ha a falakon lépett lerakódások, győződjön meg arról, hogy gyenge ecetsavval távolítsa el őket.
Az ilyen intézkedések lehetővé teszik a párásító tartály maximális tisztaságának fenntartását, amelytől az eszköz használatának biztonsága nagymértékben függ.
A szennyezett szűrőt ki kell cserélni, mivel az eltömődött membrán folyamatos használata káros az egészségére, és a készülék hibás működéséhez vezethet.
Ha a tartályt nem távolítja el a szennyeződésektől vagy a penésztől, a nedvesítőt soha ne indítsa el. A nedvesítőből származó spórák és mikroorganizmusok bejuthatnak a levegőbe és provokálhatják bizonyos betegségek előfordulását.
Az alacsony minőségű víz használatának jelei
Meg lehet érteni, hogy a tartályba helyezett víz a következő kritériumok alapján nem felel meg a készülék követelményeinek:
- a tartály rossz szaga van;
- a vízmaradványok színe megváltozott vagy zavaros lesz;
- a falon penész vagy zöld virágzás gócok jelentek meg;
- lépték van jelen;
- A szobában egy nem esztétikai fehér bevonat jelent meg.
A skálanyomok a víz fokozott ideiglenes keménységét jelzik, amelyet előzetes forralással el lehet távolítani. A penész és a zöldek spórák és baktériumok jelenlétét jelzik a vízben, amelyek károsak lehetnek az egészségre. A bútorokon és más felületeken lévő plakk leggyakrabban az ultrahangos párásítók működése után jelentkezik, amelynek során a víz mellett sók is bomlanak.
Mindezek a tények azt jelzik, hogy a nedvesítő számára a víz kiválasztását és előkészítését felelősségteljesebben kell megközelíteni.
Hogyan nedvesítsük a levegőt párásító nélkül?
A helyiség páratartalmának növelésére szolgáló módszerek speciális párásító használata nélkül meglehetősen primitívek, de továbbra is meglehetősen hatékonyak. Ezek a módszerek akkor használhatók a felhasználó számára, ha az eszköz hirtelen használhatatlanná vált.
Nézzük közelebbről ezeket a módszereket, és azt is javasoljuk, hogy ismerkedjen meg a felhasználók tíz legnépszerűbb modelljével, hogy választhasson egy új párásítót a törött modell helyett.
Utazáskor, amikor kényelmetlen kiegészítő felszerelést vigyen magával, a páratartalom növelésére szolgáló népi módszerek ismerete szintén nem lesz felesleges.
A páratartalom növelése érdekében egyszerűen feltöltheti az edényt vízzel, és forrás után vegye le a fedelet, és hagyja a folyadékot alacsony hőmérsékleten forrni. A tűzveszélyes helyzetek elkerülése érdekében azonban érdemes ellenőrizni a tartály vízszintjét. A gáz megtakarítása érdekében a vizet egyszerűen felforralhatja, majd hagyhatja az edényt az ablakpárkányon vagy az asztalon.
A víztartályok fűtőberendezések közelében történő elhelyezése szintén növeli a helyiség páratartalmát. Az ilyen természetes hidratáló szerek hatékonyságának növelése érdekében válasszon széles nyakú edényt, mivel ez növeli a párolgási területet.
A tárgyak szárítása az akkumulátor közelében közvetlenül a szobában történő szárítás után növeli a páratartalmat. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a ruhákat alaposan ki kell öblíteni a mosószerektől, mivel alkotóelemeik a párolgási folyamat során a levegőbe és a tüdőbe is jutnak. Ezenkívül a radiátorokat nedves törülközőkkel lehet lefedni, amelyek szintén növelik a relatív páratartalmat.
Kedvezően befolyásolja a páratartalmat és a beltéri növényeket. Közülük a leghíresebb és szerényebb a klorofitum. Ez a buja virág tisztítja a levegőt és javítja a mikroklímát.
A szellőzés és a nedves tisztítás az erős immunitás kulcsa, és lehetővé teszi a megfázott betegség esélyeinek kiegyenlítését. Ugyanezek a kötelező intézkedések javítják a beltéri beltéri klimat és növelik a páratartalmat a kívánt szintre.
A zuhanyozás után a nyitott fürdőszobaajtó egy másik módja a lakás páratartalmának növelésére. A fürdőszobából származó gőzök más helyiségekbe kerülnek, stabilizálva a száraz levegőt. A következő cikk tárgyalja a levegő nedvesítésének további módjait párásító nélkül.
Érdemes azonban megjegyezni, hogy ezek a kézműves módszerek a páratartalom növelésére kellemetlen viccet játszhatnak az egészséggel. Ha a nedvesítő nemkívánatos szennyeződések és kórokozók nélkül elpárolog a kiváló minőségű tisztított vízből, akkor a fenti módszerekkel bármilyen baktérium vagy vírus, valamint a normál vízben lévő nehézfémek, klór-részecskék és más káros elemek sói juthatnak a ház belső légébe.
Az alábbi videó szerzője által felállított TOP 7 legjobb párásító. Az áttekintés leírja a modellek fő jellemzőit, előnyeit és hátrányait:
A desztillált és normál vízzel feltöltött ultrahangos nedvesítő működésének különbségeit az alábbi videó készítette ismerteti. Egy speciális eszköz alkalmazásával a nemkívánatos szennyeződések tartalmát közönséges folyadékkal regisztráltuk, és alacsony szintjük volt a desztillátum öntésekor:
A párásító szinte nélkülözhetetlen eszköz a fűtési szezonban, amikor a helyiség páratartalma kritikusan alacsony értékre csökken. A kedvező mikroklíma fenntartása a házban elősegíti számos egészségügyi probléma elkerülését, javítja a test általános állapotát és az emberek teljesítményét. Ezért annyira fontos, hogy az eszköz tartályát jó minőségű, megfelelően elkészített vízzel töltsük fel, amelytől nem csak a kényelem, hanem az emberi jólét is függ.
Milyen típusú párásítót használ, és milyen vizet önti a tartályba? Ossza meg tapasztalatait a párásítóval más felhasználókkal. Ha kérdése van, vagy hasznos információkkal szeretné kiegészíteni a fenti anyagot - hagyja meg észrevételeit egy speciális blokkban, amely a kiadvány alatt található.